Országúti kerékpár
Amikor beköszönt a jó idő, nagyon sokunknál az első reakció, hogy leporoljuk a téli álmot az alvó bringáról és felkerekedünk, hogy ledolgozzuk a télen magunkra szedett kilókat, meg persze, hogy olcsón megússzuk a közlekedést.
Már egy óra tekerés bebizonyíthatja, hogy az országúti tekerés az egyik legjobb megoldás. A kezdőknek azért némi bátorság fontos a hazai közlekedési viszonyok és utak minősége miatt. Ha az előbbi megvan, már csak ideális országúti kerékpár kiválasztására van szükség.
A Merida Race Lite 901-es modell pedig annak tűnik. Országúti kerékpár használata nemcsak komoly állóképességgel vagy csapatban tekerve nagy élmény. Még azok is belevághatnak, akik úgy gondolják, hogy nekik ez a sportág csak a tv előtt ülve lehetséges és onnan figyelték az országúti körversenyeket, érzékük és állóképességük sincs hozzá, csak nagyon tetszik nekik ez a mozgásforma a sebesség, meg a száguldozás miatt.
Nyilvánvaló, hogy amikor az ember utcai bringásként vagy montisként először a lehetőség közelébe kerül, hogy egy országúti kerékpár nyergébe pattanjon „baljós” előérzettel mászik fel az ujjnyi vékony gumival ellátott magas és keskeny nyeregbe. Az első lábcsapások azonban teljesen feledtetnek mindent, csak az élvezet marad, a könnyed suhanás élménye.
A korábbi montis, cross kerékpáros tapasztalatoktól nagyon eltérő benyomást tud tenni egy hosszabb országúti kerékpár, mivel ennek könnyed súlya, áttétele, kialakításából adódóan, érezhetően sokkal gyorsabb tempót diktálhatunk. A két külön típusú bringa közötti különbséget pedig még érezhetőbbé teheti, ha országúti kerékpár használata után pattanunk vissza az utcai kerékpárra, mivel olyan lesz, mintha csigatempóba tekernénk, pedig beleadunk mindent.
Aki Montain Bike párti volt, annak igen nehéz ráhangolódni az országúti kerékpár titkaira és első körökben furcsa lesz, de egyben felcsigázó is, hogy milyen tempót lehet menni egy ilyen modellel, hiszen a könnyű váz és a vékony kerék miatt, azonos erőkifejtéssel, jóval nagyobb teljesítményt lehet nyújtani.
