Mindnyájan hálásak vagyunk valakinek, családtagjainknak, rokonainknak, ismerőseinknek, vagy egy számunkra idegen embernek is, akár azért mert segít rajtunk, vagy mert mellettünk áll a nehéz időkben. Ha az emberek felé is ekkora hálát érzünk, mekkora hálával tartozunk az Isten felé? Az iszlám szerint mindaz, aki szóval dicséri az Istent, engedelmeskedik neki tetteivel és beismeri hibáit, egyfajta köszönetet mond Allahnak, a Teremtőnek. Az áhítat és a szeretet szintén egyfajta megnyilvánulása a hálának az Isten felé.
Ugyanis köszönet és hála jár mindazért, amit kaptunk, az egész teremtett világért, az emberekért, szeretteinkért, az idegenekért, a jóért és a rosszért egyaránt. Mohamed több alkalommal kifejezi azt, hogy csak a hívő ember tud igazán hálát adni, mindazokért a jókért, amelyek vele történnek, mert csak ők tudják, hogy a velük történő jók az Istentől származnak. Ha pedig nem jó, hanem rossz történik velük, képesek elviselni azt és nem háborogni miatta, hanem inkább hálát adni azért, hogy nem történt még nagyobb rossz.